Még mielőtt bárki is azt hinné – tanulmányozva az előző két lecke tartalmát és az ott bemutatott úszókat –, hogy cégünk, az Exner horgászcikk-készítő vállalkozás csak versenyzőknek gyárt úszókat, gyorsan kijelentem, ez nincs így. Sőt! Termékeink között kiemelt helyet foglalnak el a hagyományos és klasszikus módszerek békés és rablóhalas úszói, amelyeket hasonló gondossággal gyártunk, és folyamatos fejlesztésük is napi feladatunk. Cégünk tehát arra törekszik, hogy minden horgász, aki úszós módszerekkel szeretne a horgászat örömeinek hódolni, a lehető legmagasabb minőségi és működési követelményeknek megfelelő úszót választhasson akár versenyen, akár a hétköznapokon horgászik. Éppen ezért, a mostani lecke alkalmával, elsősorban az egyik leginkább klasszikusnak tekinthető pontyozó módszerhez, a feltolós szerelékkel való horgászathoz mutatok be Exner úszókat, köztük újdonságnak számító típusokat, de említést teszek majd néhány más úszóról is. Talán hasznunkra válik, ha néhány mondatban tisztázzuk, hogy mi is a feltolós szerelék lényege, és mi az, amiben különbözik, illetve többet tud az egyébként leglátványosabb kapásjelzést mutató felfektetősnél. Az utóbbi eresztékbeállítása olyan, hogy a horoghoz néhány centire rögzített és fenékre letett kisebb gömbólom a többnyire csak arasznyi úszónak az alsó harmadát meríti víz alá. Kapáskor pedig, amikor a hal a csalival együtt az ólmot is megemeli, az úszó szívet megdobogtató elfekvéssel adja tudtunkra a mélyben történteket. Ebben a pillanatban be is lehet vágni, és az esetek többségében a hal meg is akad. Bár a felfektetős szerelék a sekélyebb, nyugodt és szélcsendes vizeknek az egyik legjobb pontyozó szereléke, egyre kevesebben használják. Ennek az egyik oka, hogy már a legcsekélyebb áramlás is bizonytalanná teheti az úszó jelzését, de van egy még nagyobb hibája is. Már közepes szél, illetve gyenge hullámzás is erősen zavarja a működését, ha pedig kicsit is erősödik a hullámzás, teljesen használhatatlan lesz a felfektetős szerelék. Ezzel ellentétben az általam is kedvelt és velencei-tavi pontyozásaim során gyakran alkalmazott feltolós szerelék hibátlanul működik nemcsak nyugodt körülmények között, hanem a tavakon gyakran tapasztalható erősebb hullámzásban is. A feltolós szerelék lényege abban rejlik, hogy az alkalmazott karcsú testű, hosszú és vékony antennájú úszóhoz tartozó gömbólmot, amelyet én előszeretettel választok egy grammal nagyobbra az aktuális teherbírásnál, úgy tesszük a fenékre, hogy közben az úszónak csak az antennacsúcsa látszik ki a vízből. (1.kép) Az így lefenekelt csali tehát egészen biztosan nyugodt mozdulatlanságban fogja várni a kapást még akkor is, ha viszonylag erősen hullámzik a víz, de felszíni áramlás sem fogja elnyomni az úszónkat. Amikor viszont egy ponty felszippantja a csalinkat, biztosak lehetünk benne, hogy értesülünk a várt eseményről. Számomra egyébként a vízből egyre magasabbra kiemelkedő antenna és az előtűnő bóbitasor (2. kép) is bizsergető látvány, és ettől függetlenül sem szoktam késlekedni a bevágással. A feltolós szerelék összeállítása nagyon egyszerű feladat. Amint említettem, az úszó teherbírásánál egy grammal nagyobb gömbólmot teszek a zsinórra. Annak érdekében, hogy a szerelék megbontása nélkül, a változó körülményeknek megfelelően kisebbre vagy nagyobbra cserélhessem, én a Magic Globe ólmunkat használom. (3. kép) Ez egy forradalmian új és tökéletes megoldás, mert zsinórkímélő, többször felhasználható, és igény szerint pillanatok alatt le- és felszerelhető. Az Exner Magic Globe a hasított és fúrt gömbólmok hibáit kiküszöböli, az előnyeit viszont maradéktalanul egyesíti. Az ólom alá, a tíz-tizenöt centis előke és a főzsinór közé én forgót teszek, az úszót pedig minden alkalommal karabineres rögzítővel teszem a zsinórra, mert ezek a finom eszközök megérdemlik, hogy szállításkor levegyük őket, és külön úszótartóba téve óvjuk a sérülésektől. Az úszót, esetünkben egy Lola fantázianevű kettőgrammost (4. kép), felül fogselyem ütközőn ütköztetem, míg alul ráengedem az ólomra. Ezzel a megoldással elérem, hogy nagyon pontosan, akár zsebkendőnyi lyukakba is könnyűszerrel bedobhatom a szerelékem, ugyanakkor pillanatok alatt be is áll kapásra kész helyzetbe. Megemlítem, hogy az ilyen szerelék nagyon hasonlít a mostanában egyre nagyobb népszerűségnek örvendő slideres szerelékre. Ám az is lehet, hogy fordítva van a dolog, és éppen a klasszikus feltolós szerelék az őse a slidernek. Amint kitűnik, nem használtam nagy úszót, sőt, a kiválasztott méret inkább kicsinek tűnhet. De semmi nem indokolta a nagyobbat, mivel csónakkal megközelítve az etetett helyeinket, csak feleslegesen csobogtunk volna. Részemről a szerelék egyéb részeinél is törekszem az ésszerű határokon belül a finomabb, érzékenyebb megoldásokat választani, ezért a Spro Dyno Force botjaim is csak 100 gr dobósúlyúak, és a főzsinórom sem vastagabb 0,25 mm-nél. Elcsépeltnek tűnhet, de fontosnak tartom a szerelék harmonikus összeállítását a horogtól az orsóig bezárólag, amely most negyvenes Spro Passion volt. (5. kép) De térjünk vissza az úszókra, azoknak is a helyes kiválasztására, mert mégiscsak egy úszóleckén veszünk részt. A legfontosabb szempontok, amelyek szerint magam is kiválasztom a legmegfelelőbbnek vélt úszót, általában, de a pontyozáskor is a következők: az áramlási viszonyok, a víz mélysége, a csali fajtája és mérete, a dobás várható távolsága és a láthatóság. Tehát ennek az öt paraméternek a helyes értékelésével és figyelembevételével pillanatok alatt eldönthető, hogy az adott körülmények között milyen típusú úszó kell. Ha ezt végiggondoljuk, és egyik tényezőt sem értékeljük szerepénél nagyobbra, már nem is olyan bonyolult a dolog. A feltolós pontyozásnál legyünk figyelemmel arra, hogy mélyebb vizekben nagyobb lehet a hullámzás mértéke is, ezért a nagyobb mélységekhez válasszunk hosszabb úszókat (Lola, Ilma, Champion Carp), amelyek áthidalják a hullámhegy és hullámvölgy közötti különbséget.A rövidebb típusok, mint az Edit és Edina vagy a Niké, a sekélyebb vizek kiváló darabjai. (6. kép) Parti horgászat esetén, amikor nagyobb távolságra kell dobni, szóba jönnek azok a típusok is, amelyek beépített önsúlyuknak köszönhetően könnyebben dobhatók, ugyanakkor érzékenységük is megmaradhat. Ezek az úszóink, mint például a Bianka is, többnyire úgy készülnek, hogy a patronos önsúlyukba söréteket tehessünk, növelve a finom kisúlyozás lehetőségeit (7. kép). Külön is említést érdemel Carp Strong fantázianevű úszónk (8. kép), amelyik minden részletében úgy lett tervezve és méretezve, hogy a legbrutálisabb igénybevételeket is elviselje. A testén áthaladó rézbetétnek köszönhetően túléli azt is, ha a hal nádba rohan vele, de extra erős forgója a fonott zsinóros, bojlibotos bevágásnak is ellenáll. Befejezésül egy újabb Exner fejlesztésre hívom fel a figyelmet. A Hard Match Carp úszónknak (8. kép) egy olyan megoldás a lelke, amelyiknek az alsó része biztosítja a matchúszók összes előnyét, de a teteje pontosan úgy épül föl, mint egy klasszikus feltolós úszónak. Ennek a matchből és feltolósból összeépített úszónak a legfölső bóbitája extrém vastag (9. kép), hogy elbírja a nehéz csalikat is, és világítópatronnal is szerelhető. A horgászok visszajelzései igazolják, hogy ez az úszónk kiváló választás a távolabbi úszós pontyozáshoz. A következő úszóleckében speciális folyóvízi úszókkal, és szerelékekkel fogunk ismerkedni.