Továbbra is figyelve az elmélet és gyakorlat helyes arányaira, kihasználtam az alkalmat, amikor az Exner-Spram két tehetséges versenyzője – Tremmel Balázs és Milkovics Péter – a csepeli versenypályán > készült az egyéni bajnokság elődöntőjére. Horgászatukról nem csak képeket készítettünk, hanem arra is megkértem őket, hogy röviden foglalják össze tapasztalataikat, amelyeket fix és csúszó úszós horgászatuk közben szereztek. De erről majd később. Kezdjük egy nagyon fontos megállapítással: ahogy Erdei Attila is mondta, a matchúszó balsafából, pávatollból vagy sarkandanádból készül. Mélységesen egyetértek Attilával, gyártóként és horgászként is, mert tudom, ezeket a természetes anyagokat máig nem sikerült felülmúlni, még a legnagyobb igyekezet ellenére sem. A matchúszók ezekből gyártva viselkednek a legjobban horgászat közben, repülnek a legkiválóbban dobáskor, és jeleznek hihetetlen gyors reakcióval kapást. Aki próbálkozott már műanyag úszóval, és horgászott balsafa-pávatoll matchúszóval is, az érezhette a különbséget, és pontosan tudja, miről is beszélek. Mindezek mellett, persze érdemes olyan matchúszókat választani, amelyeknek a kritikus helyei, mint a test és szár, a szár és antenna (1. kép), vagy az önsúly és test csatlakozási pontjai (2. kép) meg vannak erősítve. Természetesen a mi úszóink ilyenek, ezért az Exner wagglerek bírják a strapát, és a szélsőséges igénybevételeknek is megfelelően ellenállnak. Ez igaz minden típusunkra, de mégis kiemelném a Blue Match & Super Match (3. kép) varió rendszert, amely a megerősítésen túl kinőtte korábbi gyerekbetegségeit, kiforrta magát a gyártási technológiája, az alkatrészek méretezése, és mára egy praktikus, sokoldalú úszócsalád lett belőle. Általában is igaz, hogy lamellás matchúszóink egy újításunknak köszönhetően a korábbinál is jobb repülési tulajdonságokkal rendelkeznek, ami nem csupán szebb röppályát jelent, hanem nagyobb és pontosabb dobásokat is. A műanyag hüvely (4. kép), amelyet az önsúly és zsinórcsatlakozó beépítéséhez használunk, lehetővé teszi, hogy az önsúly egésze a testen kívül helyezkedhessen el. Ezzel a megoldással tökéletesen érvényesülhet a nyílvessző hatás, és úszóink valóban úgy repülnek, mint a nyíl. További hasznos ujdonságként említhetem réztüskés műanyag adapterünket (5. kép), amelynek segítségével a műanyag hüvelyes úszóink néhány másodperc alatt, akár teljesen önsúly nélküli sliderré is átalakíthatók. Ez a speciális adapter lehetővé teszi, hogy vékony súlyozó lamellákkal finomra súlyozzuk az úszót (6. kép), ha pl. megváltoznak az áramlási viszonyok. Ezidáig slider típusú úszók ilyen tulajdonsággal nem rendelkeztek. Tudom, ha a körülmények megengedik, akkor hazánkban a matchbotos horgászok 90 %-a a fixúszós módszert választja. Az ehhez szükséges szerelék nem bonyolult, és nagyon gyorsan össze lehet állítani. Átlagos esetben 10-12 grammos úszóval horgászunk fixen, és ideális körülmények között a zsinórólmozás fél és 1 gramm között változik, de felmehet 2 grammig is. Amikor az áramlási vagy egyéb viszonyok miatt ennél nagyobb, de legfeljebb 4 gr mennyiségű ólmot kell a zsinórra helyezni, akkor lényegesen nagyobb úszót célszerű választani. Ha ugyanis az úszó önsúlya és a zsinórólmozás aránya nem közelít az optimálishoz, akkor egymáshoz képest önálló életre kelnek dobáskor, ami nem sok jóra vezet. Én olyanfajta szerelék készítését javaslom, ahol a zsinórólmozást egy ponton alakítjuk ki. Jelzőólmot csak akkor használjunk, ha ezt érzékeny vagy emelős kapások indokolják, és legfeljebb csak néhány centivel tegyük a főólom alá. A karbonszálas antennát ennél a szereléknél szeretem igazán használni, mert itt lehet egészen finom a súlyozás, és látványos az emelős kapás. Az ilyen antennának mégsem ez a legnagyobb előnye, de erről beszéljenek majd a fiúk. Vannak esetek, amikor arra kényszerülünk, hogy a nagyon egyszerű, könnyen kezelhető fixet csúszóra kell cserélnünk. Ezt indokolhatja vízmélység, áramlás, de még a sneci zavaró jelenléte is, vagy ami azért sokkal kedvezőbb: rekordméretű dévérek, vagy szép kárászok és pontyok fogásának lehetősége. Ezek a halak ugyanis különösen szeretik a nyugodt, lassú csalivezetést.Az ilyen esetekhez nagyon eredményes lehet egy plusz 6-8-10 grammal készített szerelék, amely lehet hagyományos csúszó vagy slider úszós is. Az utóbbi időben egyre jobban a slider irányába mozdult a csúszó úszós horgászat, amelyben vitathatatlan szerepe van a tavalyi velenceitavi világbajnokságnak. Hogy miért nem korábban fordultak a horgászok a csúszó úszó felé, annak az lehet a magyarázata, hogy a leginkább fogható 10-30 dekás dévérek és egyéb keszegfélék horgászatához többnyire a fixúszó is tökéletes megoldás, hiszen gyors és gubancolódásra kevésbé hajlamos a vele készült szerelék. A hagyományos csúszó szereléket én 14-16-os főzsinórral és 20-as dobóelőkével szerelem, és az úszó alsó ütköztetésére beteszek egy miniforgót, fölötte gyönggyel, mert ez sohasem mozdul el. Slidernél meg úgyis az ólomra engedjük az úszót. (7. kép) Ennél a módszernél célszerűbb a kevés, de nagy ólom használata, aztán alul lehet egy kicsit variálni, és néhány sörétből kialakítani a további ólmozást. Mielőtt átadom a szót csapattársaimnak, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a csúszó úszós horgászat tipikusan az a módszer, amelyet nem lehet levelező tagozaton elsajátítani. A slideres technika pedig különösen sok gyakorlást igényel a szerelék fokozott gubancolódása miatt. Elsőként idézzük fel Tremmel Balázs horgászat utáni összegzését, aki a tréningen Exner ultimate vario slider (8. kép) úszóval horgászott, és később, az itt szerzett tapasztalatoknak is köszönhetően, az elődöntőn azonos helyezési számmal, csak kevesebb súllyal szorult a második helyre: - Az én szerelékem (10 gr-os úszó, 9 gr zsinórólmozás) 40 méterre bent, az erősebb sodrásban is lassabban ment, és több időt töltött az etetés fölött. Gyorsan, 1,5-2 méteren belül kapásra kész helyzetbe állt az úszóm, és a csali valósággal bezuhant az etetésre. Ehhez az állapothoz a fixnek akár 4-5 métert is haladni kell. A szándékosan durva szerelékemmel én csak nagy dévéreket fogtam. A tréning azt mutatta, hogy ilyen halállománynál a csúszó versenyképes a fixszel. Azonban, figyelembe véve Péter vegyes méretű zsákmányát, úgy gondolom, hogy nem a fix vagy a Csepelen eddig nem nagyon próbált csúszó a kérdés, hanem a kettő hatékony, jó ritmusú váltogatása lehet a megoldás, attól függően, hogy éppen milyen méretű halak az aktívabbak. A nagyobbaknak jobbnak érzem a durvább és lassabban haladó csúszót, a kisebbeknek viszont kedvezőbb a finomabb és kicsivel gyorsabb fixúszó. Milkovics Péternek a fixúszós horgászat vallatása jutott az edzésen, és az elődöntőről ő is magabiztosan jutott tovább. Ötödik lett azonos helyezési számmal, kevesebb fogott hallal lemaradva a dobogóról. - Az Exnernek sokféle úszója van, amelyek kiválóan alkalmasak a fixúszós módszerre: én legjobban a Super Match és a Bream Dream úszókat kedvelem. Itt Csepelen, főleg a legfelső vízréteg sodor és húz igazán, lentebb már kisebb az áramlás. Ezért számomra az ideális választás a Super Match, amelynek hosszabb az úszószára, és ehhez még hozzáadódik a karbonszállal készült antenna is. Tehát negyven centire lenyúlik az úszó rögzítési pontja, vagyis idáig süllyeszthető a legfeljebb 0,14-es zsinór is! Az úszóm 14 gr-os teherbírásából kb. 2 gr-ot tettem a zsinórra, a miniforgó mellé pedig egyetlen akkora sörétet, hogy lássam, ha emel a hal. Az eresztéket úgy állítom, hogy felhúzom az úszót, amíg el nem bukik. Innen centinként vissza, hogy éppen el tudjon úszni. Én úgy gondolom, akkor jó az ereszték, amikor nem bukdácsol az úszóm és nincs látszatkapás. Ennek a hajszálpontos beállítására érdemes kellő időt szánni, mert sok múlik rajta. Vegyes méretben, de legalább annyit fogtam, mint Balázs. Holnap még horgászunk egyet, aztán összedugjuk a fejünket és döntünk a taktikáról. Érzem, hogy a helyszűke miatt nem sikerült a matchúszós horgászat rejtelmeit kellően kibeszélnünk, de ragaszkodva terveinkhez, legközelebb a hagyományos pontyozás úszóit tekintjük át.